Anya meghalt... akárhány fényképet teszek ki róla a szobámba, hiába. Feleslegesen fújom be újra és újra a párnámat a parfümével, hiába. Minden 11:11kor és 22:22kor azt kívánom, hogy bárcsak még élne, de hiába. Hiába beszélek hozzá, nem fog válaszolni. Hiába ölelem a képeit, vagy a párnát, ő nem lesz ott velem... Hiába kérem őt karácsonyra, vagy hiába írok neki levelet... Hiába minden, de olyan nehéz ezt elfogadni... :'( :// Semmit nem tehetek az ellen, ami történt,akármennyire is akarom. Attól, hogy gondolok rá minden egyes nap, hogy télen hordom a pulcsiját, ha fázom, hogy a parfümje illatával alszom el nap, mint nap, hogy leírtam már sok ezerszer, hogy mindent rossz szót megbántam,amit mondtam neki... hogy kimondhatatlanul szeretem...ő még nem jön vissza...
És ha valaki szerint ezzel a sok szomorú pillanatommal sajnáltatom magam, akkor gondoljon csak bele:
- Az,aki egyest kapott,mert nem tanult és nyávog érte... sajnáltatja magát.
- Az,aki lehorzsolta a térdét, de úgy viselkedik,mintha levágták volna a lábát... sajnáltatja magát.
- Az,aki levágatja a haját (mint én...néha :P) és nyávog miatta... sajnáltatja magát.
Szereltek(L)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése