Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz...
Ehhez az idézethez nem akarok különösképpen semmit sem hozzáfűzni. Így jó, ahogy van. Így igaz ahogy van. Ha elgondolkozom ezen,akkor rájövök mennyire igaz. Tudom, hogy mennyire kiakadok olyan dolgoktól, ha meghallok magamról valami hülye kis pletykát... miközben totál nem tudja senki (nagyon kevesen) mit miért teszek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése