a fiuk...

A fiuk, a szerelmek, olyanok mint az ajándékok - például amit karácsonyra kapsz. Várod már hogy a tiéd legyen, aztán megpillantod, a fa alatt, becsomagolva - elkezded megismerni -kicsomagolod- egyre többet vagytok együtt, aztán...aztán valami elromlik. - lemerül az elem - és nem marad más, csak az emlékek. - a csomagolópapír színe, a doboz mérete- hogy mennyire is szeretted őt...
by:emee

valami.... :/

Valami megváltozott. Valami olyasmi, ami nem lehet a régi soha többé... Sajnos.
Anya meghalt... akárhány fényképet teszek ki róla a szobámba, hiába. Feleslegesen fújom be újra és újra a párnámat a parfümével, hiába. Minden 11:11kor és 22:22kor azt kívánom, hogy bárcsak még élne, de hiába. Hiába beszélek hozzá, nem fog válaszolni. Hiába ölelem a képeit, vagy a párnát, ő nem lesz ott velem... Hiába kérem őt karácsonyra, vagy hiába írok neki levelet... Hiába minden, de olyan nehéz ezt elfogadni... :'( :// Semmit nem tehetek az ellen, ami történt,akármennyire is akarom. Attól, hogy gondolok rá minden egyes nap, hogy télen hordom a pulcsiját, ha fázom, hogy a parfümje illatával alszom el nap, mint nap, hogy leírtam már sok ezerszer, hogy mindent rossz szót megbántam,amit mondtam neki... hogy kimondhatatlanul szeretem...ő még nem jön vissza...
És ha valaki szerint ezzel a sok szomorú pillanatommal sajnáltatom magam, akkor gondoljon csak bele:

• Az,aki egyest kapott,mert nem tanult és nyávog érte... sajnáltatja magát.
• Az,aki lehorzsolta a térdét, de úgy viselkedik,mintha levágták volna a lábát... sajnáltatja magát.
• Az,aki levágatja a haját (mint én...néha :P) és nyávog miatta... sajnáltatja magát.

De az,akinek még él az édesanyja nem tudja elképzelni milyen érzés nekem, szóval hagyjon békén... :)

Szereltek(L)

mindig nevettem.... :)

Ha úgy néztél rám, mindig nevettem. :)

Egy pillantás, egy mosoly, egy kis szó... ennyi elég ahhoz, hogy jó napunk legyen, ha egy olyan embertől kapjuk, aki nagyon sokat jelent a számunkra. De ugyanakkor meg is tud sebezni mindez, ha azt a pillantást, amire mi vágyunk, egy másik személy kapja meg helyettünk... :/

hope?

REMÉNY? neeeem. Valóban nem szabad nagyon reménykedni, mert a csalódásokat valójában magunknak okozzuk. Azokkal a kis reményképekkel,amikre uuuuugy vágyunk... de nem kapjuk meg. Soha. Vagy nagyon ritkán. Mert lehet nem csalódnánk annyit, vagy legalábbis nem akkorát, mint így. Így, hogy minden kis bóknak jelentést tulajdonítunk, minden kedves szótól a fellegekben repkedünk, és minden öleléskor meghalunk egy kicsit, ha el kell válnunk.... :)

Te akartad így. Nekem még szükségem volt rád. Először azt hittem, nem bírom nélküled és így is volt. Volt olyan nap, amikor minden percben újra és újra meghaltam. De túléltem. Itt vagyok. Már nem kellesz. Abban az időben még csak egy kis csaj voltam. Azt hittem szerelmes vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem arról szól, hogy oda vagy valakiért, akit soha nem kaphatsz meg. Bálványozhatod, álmodozhatsz róla lefekvés előtt, de SOHA ne higgy. Ne reménykedj. Az a legrosszabb. Ha hagyod odáig elfajulni a helyzetet, már menthetetlen vagy. Ahogyan én is…

amikor ... :)

Amikor nem tudsz úgy lefeküdni, hogy elalvás előtt nem ő járna az eszedben... amikor nem tudod úgy meginni reggel a tejeskávédat, hogy közben azon ne gondolkodnál, hogy mikor fogod ezt vele is megtenni... Amikor reggel, a buszon zötykölődve arra gondolsz, hogy mikor fogsz találkozni vele ma.. és amikor vele vagy, minden elsötétül, csak nevetni tudsz rá, mosolyogni... néha még akkor is, ha nem mondott neked semmi kedveset, vagy dicsérőt.. de nem tudsz neki ellenállni. Sem ott, sem akkor.... :)

hát igen... sok a szabadidőm :P

mielőtt...

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz...

Ehhez az idézethez nem akarok különösképpen semmit sem hozzáfűzni. Így jó, ahogy van. Így igaz ahogy van. Ha elgondolkozom ezen,akkor rájövök mennyire igaz. Tudom, hogy mennyire kiakadok olyan dolgoktól, ha meghallok magamról valami hülye kis pletykát... miközben totál nem tudja senki (nagyon kevesen) mit miért teszek :)

:P

"nem vagyok cicababa,de soha nem is leszek.a pénzedre drága én jó magasról teszek.feszíthetsz tőlem akármilyen ingben,közlöm veled a pénzen kívül neked semmid sincsen. "

Milyen érdekes ez az idézet, és mégis mennyire igaz! Valakinek mennyire nagy arca van arra, ha pénzesek a szülei, és ugye ezáltal az ő kicsi feneke is alaposan kivan nyalva. Azzal semmi bajom nincs, ha valaki gazdagabb nálam, de könyörgöm... nem nézhet le ezért! Nincs rá oka. Lehet, hogy jobb ember vagyok nála, hiába nincs Louis Vuitton vagy Gucci táskám, Chanel cipőm, de ettől függetlenül érek annyit, mint ő! :) Ezek miatt nem viselkedhet velem egy beképzelt, bunkó, f*szként.... Mert ezek csak külső értékek, és a belső ennél ezerszer többet ér! :)

csütörtök :)

Csütörtök van... tegnap nagyon jó napom volt. Ok nélkül. Ritka... de tényleg. Mert általában ha jó napom van, az azért,mert felfedezek egy "új jó pasit" akit még soha nem láttam, vagy beszélek valaki olyannal, aki sokat jelent nekem stb.. de tegnap... tegnap semmi. :) és mégis jó napom volt. Aztán rájöttem, hogy nem kellenek okok arra hogy boldogok legyünk... hanem csak érezzük. Akarjuk érezni, és menni fog! :D Ma pedig... katasztrófa :D de nem a legrosszabb értelmében. Annyira szétcsúsztam, hogy teljesen "el emesétlenedtem" :DDDDDDDD újszó *büszke* :P

nem fájt, vagyis nem éreztem. olyan volt mintha beadtak volna egy csomó érzéstelenítőt. de úgy látszik, hogy ma elmúlt a hatása. már megint sajog. hogy kell lecsillapítani..?! már minden létező dolgot kipróbáltam, de egyik sem használt. még mindig ugyanott tartok, még mindig szánalmasnak érzem magam. nem múlik. már csak egyetlen dolog maradt. várom, hogy megszűnjön, és addig keresek magamnak egy hiteles álarcot, ami mögé elbújhatok ameddig csak lehet..!

mennyit ér?

Mennyit ér nekünk a barátságunk a szívünkhöz közelálló személyekkel? Mennyire fontosak? Mennyi mindent tennénk meg értük? Miért van az, hogy ez nem mindig kölcsönös? Én nagyon sok mindent megtennék a barátaimért... Az elmúlt két napban olyan boldog voltam.. annak ellenére, hogy nagyon szomorú is. Egy oylan barátommal sikerült újra közeli viszonyba kerülnöm, aki nagyon sokat jelent nekem, és hiányzott ez életemből! :) szeretlek.(L) a többieknek pedig köszönöm a kitartást, a támogatást és azt a lelki támaszt, amit kaptam az elmult egy-két-három-négy napban. Nélkületek nem lennék most happy:P És tudom, hogy megértette ezt az üzenetet azt, akinek szólt! Köszönök mindent! :)

Köszönöm neked hogy mellettem állsz,hogy minden bánatomra megoldást találsz,köszönöm neked hogy mindig meghallgatsz,hogy minden titkomat megőrzöd magadnak,köszönöm neked hogy mindig megnevettetsz,hogy mindig ott vagy mellettem ha kellesz,köszönöm neked a sok bolondozást,hogy sokszor átdumáltuk a fél éjszakát,köszönöm neked mindazt ami vagy,Köszönöm neked hogy mindiiiig minden bajban velem vagy !!

c'est la vie

Nagyon nagyot csalódtam... volt már rosszabb is, de ez nagyon rosszul érintett. Van egy személy, aki mindig arra vágyik amire én, azt akarja amit én, azért küzd amiért én. Ha én megszerzem, akkor már ő nem akarja tovább, vagy ha sejti, hogy hamarabb megkaphatja nálam, akkor játszik vele, nem vigyáz rá, kihasználja és eldobja... mindig ez van. Nem ez az első alkalom. De most egy olyan dolgot akar elszakitani tőlem, amit már megkaptam... igy nem értem miért van neki olyan nagy szüksége rá... :// nem ismeri, nem beszéltek, nem szereti. Én ismerem, beszéltem vele...szeretem.... vagy legalábbis valamikor szerettem. Ha magára ismert az illető, akkor remélem érti ezeket a dolgokat... :)

:)

Ha egy számomra fontos személyt baj éri, megbántják, vagy csak egyszerűen látom rajta hogy nincs jó kedve vagy nagyon szomorú minden erőmmel azon vagyok , hogy jobb kedvre derítsem. Tudom hogy nagyon naív vagyok, túl sok emberben bízom meg -néha alaptalanul- és nagyok az elvárásaim másokkal szemben. Viszont azt is tudom, hogy ha valakinek azt mondom hogy 'szeretlek' azt úgy is gondolom, ha a barátaim megbántanak nem tudok rájuk haragudni (sokáig:$) és azt is tudom hogy nagyon sok mindent megteszek értük. De ha mindenkiben a jót látom, azzal csak magamnak ártok, mert én csalódok, csak az én szívem törik össze, én leszek szomorú, és mindig engem bántanak meg... De vannak emberek akikre még úgy is szükségem van, hogy többször a porba tipornak, vagy megbántanak, nem figyelnek rám... mert annyira szeretem őket!

Egy jó barát azt mondja: "Ha valaha is szükséged lesz valamire, én itt leszek". De az igazi barátom azt mondja, "soha nem lesz szükséged semmire, mert én ott leszek":)

miért?

Miközben iszom a tejeskávém és a kedvenc fotelemben ülök azon gondolkodom hogy miért? Micsoda pocsék szó ez... Egyszer ezt kérdezte tőlem egy barátom, és nem tudtam rá válaszolni. Megpróbáltam... de nem arra kapott választ amire kíváncsi volt... Igaz, hogy azt mondta azt magyarázok bele ebbe a kérdésbe, amit akarok... de tudtam hogy nem elégedett meg a válasszal. Most sem tudnék pontos választ adni erre a kérdésre... mert mit miért? Miért miért? Kit miért? Van e miért? Így már más... de magában a miért nem jelent sokat, mégis nagy fejtörést tud okozni számunkra :)

Amikor elköszönünk egymástól, és hátat fordítunk egymásnak, én még mindig visszatekintek, hogy utoljára láthassam. És amikor már hazafelé tartok, minden perc elteltével egyre jobban hiányzik. És miért? Mert szeretem.

12:13 :)

Az utóbbi időben nagyon érdekes dolgok történtek velem. Mostanában sokat voltam magam alatt, de a barátaim mindig "kihúztak a mélyből". Nem szeretek szomorú lenni, nem szeretek sírni és nem szeretem ha rossz kedvem van... De sajnos a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy azt eltervezem... sőt mondhatni, ha nem vágyom valamire,azt nagyobb valószínűséggel kapom meg, mit azt amit kifejezetten akarok! Az életem elég bonyolult, és néha hasonlít egy szappanoperára, pedig van amikor csak a nyugalomra vágyom... és szerelemre. :) De nem kaphatunk meg mindent, amire szükségünk van... :/

Építettem egy falat magam köré, de nem azért, hogy kizárjak mindenkit, hanem csak azért, hogy lássam, ki szeret annyira, hogy megmássza.

first

Szia/sztok!
Nem azért fogok blogot írni, mert azt akarom hogy rengeteg ember olvassa. Akit érdekel, majd elfogja :) Mivel ez az első bejegyzésem, nem irok nagy regényt... csak ugy körülirom mi lesz a blogban. Nagyon érzelmes vagy érzelgős lánynak tarom magam, és szeretem leirni az érzéseimet, csak eddig soha nem ilyen formában történt. Meglátjuk mi lesz ebből...:P

'rajzolj nekem boldogságot és ne engedd hogy kiradírozzam*-*